Mindezek után eldöntöttem, hogy kivetetem magamból azt a kis szörnyet. Nem érdekelt milyen úton, csak tűnjön el, bármi áron!
Tisztában voltam a városomban lévő nőgyógyászati klinika helyzetével, és az ott dolgozók állapotával is, ígyhát kerülve a lelki sérült is, ami nem hiányzott volna még a műtéti hegek mellé, inkább Kecskemét felé vettem az irányt.
Egy ismerősöm ismerőse (mert hát mindig így megy ez) az ottani nőgyógy osztály professzora -aki tényleg nagyon jó orvos és ember is- műtötte ki belőlem azt a “kis” csokit, ami addig már 7 cm-re megnőtt, és a havi vérzéstől függetlenül is komoly hasfájást okozott. A műtét rendben ment, 2 órás volt, szerencsére elég volt a lapascoropeos megoldás. Az ébresztés már nem ment zökkenőmentesen, ugyanis megszabadulva és felszabadulva a sok stressztől (vagy a hormonoktól?) elbőgtem magam már a műtőben. Arra emlékszem, hogy nagyon fáztam, és azt motyogtam, hogy aludni akarok, mert Toscanaban jártam… Ezáltal mindenki megtudta a titkos vágyamat, odaseneki…
Másnap meg is jött, pedig még lett volna 1 hete, de nem baj, az is ki akart jönni belőlem…úgy jó másfél héten keresztül akart távozni belőlem. Túléltem.
A kontrollon azt mondta a doki, hogy soha többet nem fog visszajönni. Kicsit kételkedtem ebben, de elfogadtam. Örültem. Rögtön vettem is egy zacskó chipset. Hállelújá!!!
Tisztában voltam a városomban lévő nőgyógyászati klinika helyzetével, és az ott dolgozók állapotával is, ígyhát kerülve a lelki sérült is, ami nem hiányzott volna még a műtéti hegek mellé, inkább Kecskemét felé vettem az irányt.
Egy ismerősöm ismerőse (mert hát mindig így megy ez) az ottani nőgyógy osztály professzora -aki tényleg nagyon jó orvos és ember is- műtötte ki belőlem azt a “kis” csokit, ami addig már 7 cm-re megnőtt, és a havi vérzéstől függetlenül is komoly hasfájást okozott. A műtét rendben ment, 2 órás volt, szerencsére elég volt a lapascoropeos megoldás. Az ébresztés már nem ment zökkenőmentesen, ugyanis megszabadulva és felszabadulva a sok stressztől (vagy a hormonoktól?) elbőgtem magam már a műtőben. Arra emlékszem, hogy nagyon fáztam, és azt motyogtam, hogy aludni akarok, mert Toscanaban jártam… Ezáltal mindenki megtudta a titkos vágyamat, odaseneki…
Másnap meg is jött, pedig még lett volna 1 hete, de nem baj, az is ki akart jönni belőlem…úgy jó másfél héten keresztül akart távozni belőlem. Túléltem.
A kontrollon azt mondta a doki, hogy soha többet nem fog visszajönni. Kicsit kételkedtem ebben, de elfogadtam. Örültem. Rögtön vettem is egy zacskó chipset. Hállelújá!!!
Fél évvel később, bár enyhébben, de hasonló tünetek jelentkeztek újra. Azonnal tudtam, hogy itt bizony baj van. Újra természetgyógyászhoz mentem, ugyanazt kaptam, mint tavaly februárban. Most már viszont specialistához is elmentem a SOTE I.-re az Endometriózis Centrumba. Mindenkinek ajánlom! Persze csak a sorstársaimnak, mert ha nem szenvedsz ebben, akkor felesleges elmenni. Viccet félretéve. Iszonyatosan jó szemük van, tudják hová kell nyúlni, tudják mit kell nézni, hová irányítsák az uh fejet. Eszméletlen!
És persze egy újabb elkeserítő diagnózissal távozhattam:
Endo csomók
3 ciszta
Petefészkek-méh-belek összenövése
És persze egy újabb elkeserítő diagnózissal távozhattam:
Endo csomók
3 ciszta
Petefészkek-méh-belek összenövése
Terápia: Visanne 3 hónapig, majd műtét.
Hát itt tartok. Rendesen benne csücsülök a kaksiban…akarom mondani az endoban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: